spánielek
Az angol springer spániel egy Bonghey nevű angol tenyésztette ki 1812-ban, de valójában spanyol származású. Mint neve is mutatja (ugrató), igazi kajtatóebnek szánta. Emellett még annyi konkrétum ismert, hogy minden bizonnyal welsh spinger és egy kontinentális fajta kereszteződéséből született. 18. századi képeken is láthatjuk, amint éppen vadászni viszik őket. Nagyobb, erősebb a cocker spanielnél, de tulajdonságai hasonlóak. Rendkívül jó vadászképességeire hamar felfigyeltek. Imádja a vizet. Az amerikai társánál kissé nagyobb kutya, kevésbé nemes, és a szőrzete is kevésbé selymes. A vadat a vadásznak minden körülmények között megtalálja, és visszahozza. Jellemét tekintve rendkívül játékos, családszerető, és megfigyelhető nála az állandó, szűnni nem akaró farokcsóválás. Házőrzésre nem igazán alkalmas, mert az idegenekkel is barátságos, de jó jelző kutya. Egyáltalán nem agresszív. Ausztriában kedvelik, alig terjedt el Közép-Európában.<br />Valamennyi spániel közül ez a legismertebb fajta. Viszonylag kis termetű, de arányos. Háta erős, egyenes, mellkasa mély. Farkát csonkolják. Mancsai kicsik, szélesek (általában dús szörzet borítja). Feje hosszúkás, szeme sötét. Nagy lelógó fülét sűrű, göndör szőr borítja.
angol springer spánielt
Tulajdonságai
Marmagassága 36-40 cm. Csendes, jóindulatú, (megfelelő mozgás esetén) nyugodt természetű, ezért városi tartásra kimondottan alkalmas. Vidám, pajkos természetű fajta. Mindig csóválja a farkát. Vadászkutya létére is jól be tud illeszkedni a családba.<br />A cocker spániel ugyanakkor hihetetlenül temperamentumos, élénk és mozgékony fajta. Így ha nem mozoghatja le fölös energiáit, akkor könnyen stresszessé válhat. Ilyenkor a cocker szeszélyessé, a többi kutyával kötekedővé, az emberrel szemben pedig harapóssá válhat: különösen akkor, ha a gazdi hagyja, hogy kedvence a fejére nőjön. Ezért ha lehetőségünk van rá, vigyük vízközelbe. Remekül úszik, és a pancsolás vagy a vízből való apportírozás is kedvelt szórakozásai közé t.
angol cocker spániel
Története
Bár Anglia egyik legrégibb fajtája, létét mégis egy amerikainak köszönheti, akit annyira elbűvöltek a régi festményeken látható apró kutyácskák, hogy rögtön Angliába utazott, hogy vegyen egyet. De mindenhol csak rövid orrú példányokat talált. Szerencséjére azért fel-felbukkantak normális orrú kölykök is a rövidorrú szülők almaiban, így Mr.Eldridge mindjárt vett is egy-egy példányt belőlük és hazavitte őket tenyészetni. A tenyésztők hamarosan felfigyeltek a kis "torzszülöttekre" és elkezdődött a régi törpespániel új változatának tenyésztése. A fajta hamar elterjedt, sőt népszerűségében mára már túlszárnyalta elődjét.
Cavalier King Charles spániel
Ma az egész világon kedvelt, bár meglehetősen kényessé vált fajta. Bármely "vadászkutya" -színben előfordulhat. (Beceneve: "Spanci".)
amerikai cocker spániel
SUSSEX-I SPÁNIEL
Angol fajta. Eléggé ritka kutya. A 18. század vége felé alakult ki Sussex környékén. Kis termetű, tömzsi, a clumber spánielre hasonlító kutya. Nyugodt, békés, értelmes, amikor éppen pihen, de rendkívül tüzes, fürge, tettre kész munka közben. Kissé lassú, de nagyon szívós, megbízható vadászkutya. Azt mondják, ha megpillantja a vadat, jellegzetes kaffogó hangot hallat. Főként erdőben használható eredményesen.
sussex-i spániel